Ha nincs épp párod, társad, akkor ez a hozzászólás segíthet abban, hogy ne akarj mindenképp mindjárt párkapcsolatban élni, vagy tudd, hogy mire kell számítanod. Igyekszem több oldalról megközelíteni. Előre is elnézést az előforduló ismétlődésekért.

Először is ha van párod, akkor sok időd megy rá. Persze szívesen tölti az ember vele az idejét, de mi van ha az ember fáradtan dől esténként az ágyba a munka miatt, vagy a párod számodra túlzott igényeket vár el tőled, amit lehet, hogy már nem szívesen teljesítesz a fáradtság miatt vagy nincs rá időd. Pedig az igények jogosak is lehetnek.

Aztán ott van az, hogy két különálló személyiségek vagytok. A programok, ízlések, igények, vágyak, célok terén lehetnek különbözőségek. Lehet, hogy lesz amit szívesen csináltok együtt, lehet hogy lesz amit inkább külön és lehet hogy lesz olyan, amit el kell viselni. A tolerancia, a megértés, a közös programok és a kommunikáció rendkívül fontos. Lehetnek időszakok, amikor nagyon nyűgösek vagytok, lehet hogy időnként teherként fogod megélni a kapcsolatot.

Áldozatot kell vállalni. Mint ahogy az előzőekben is érezhetted, sokmindent neked is meg kell csinálni, mégha ez számodra nem is tölt el örömmel.

A párkapcsolat fájdalommal, szenvedéssel járhat és időnként jár is. A másik hiánya, a vágyak és igények hiánya, a velejáró teher hatása számodra is érezhető, amit bizony el kell viselni. Persze a legjobb ezeket átbeszélni, de nem mindenre lesz könnyű megoldást találni és nem minden rendeződik olyan hamar.

A párkapcsolat fenntartása is teher. A kapcsolat addig marad fent, ameddig tesztek is érte. Amint kevesebbet foglalkoztok egymással, azzal, hogy a kapcsolatotok minél jobb, tehát meghittebb legyen, folyamatosan jól érezzétek magatokat, hogy sokat beszélgessetek, akkor az a párkapcsolat kárára megy, vagy vége is szakadhat. A kapcsolat minősége azon áll vagy bukik, hogy mit tesztek érte. Folyamatosan kell csinálni, még akkor is, hogyha nem mindig van rá kedvetek. Megjegyzem, lehet olyan is, hogy semmilyen próbálkozással sem működik már a kapcsolat, de ez a legritkább eset.

Közös tervezések, közös döntések. Na itt jön ki az, hogy ki mit akar, milyen kapcsolatot, életet akar, ami összetűzéseket okozhat. Összetűzéseket okozhat az is, hogy a két fél különböző döntéseket hoz, amely nem fér el egymás mellett vagy nem beszéltek meg. Én itt nem a saját személyes döntésekről beszélek, hanem azokról, ami a kapcsolatra kihat, ami mindkettőjük életére kihat. Mert bizony ilyen is van rengeteg és ezeket meg kell beszélni, majd olyan döntéseket hozni, ami mindkettejük számára a lehető legjobb. Ez bizony nem könnyű és sokszor kompromisszumokat kell hozni. És pontosan ilyenkor derül ki, hogy mennyire is egymáshoz illik a két fél, hogy hány és hány olyan kompromisszumokat kell hozni, ami a kapcsolatot lehetetlenné teszi, ami után már egyik sem tudja jól érezni magát. Ha jól csináljátok, akkor ez nem fog előfordulni, mármint hogy ez miatt kelljen vége lennie egy szép kapcsolatnak.

Persze ezek ellenére én úgy gondolom, hogy megéri, mert sokkal többet kaphatunk a kapcsolat révén. De úgy gondolom, hogy nem szabad a hátrányairól is megfeledkezni, mert sokszor pontosan ez okoz problémát. Főleg ha úgy gondolja az ember, hogy így az élet olyan lesz, mint a habos torta. Azaz minden jó lesz és semmi probléma nem lesz vele. Néha bizony pont a párkapcsolatok okozzák a problémákat.

hát igen okos dolgokat irsz de ahány kapcsolat annyi féle. Én egyedűl élek és még nem jött el az igazi de remélem hogy egyszer ez is eljön Én már kétszer megégettem magam de legkőzelebb tudom mit nem szabad csinálni hát majd meglátjuk mit hoz az élet

Igen, a tapasztalatokból tanulunk. De ha oda figyelünk néhány dologra, akkor nem fog megismétlődni és talán átélni sem kell a rossz dolgokat.
Megpróbálom összeszedni a dolgokat és ami több kidolgozást igényel, arra jobban rámegyek. A visszajelzésetekből és más visszajelzésekből ez nem lesz nehéz.

Az egyedüllétnek is számos hátránya van.Egy idő után, hajlamos lesz az ember arra, hogy egoista, önző, parancsolgató legyen.

Nos ez változó. Nem mindegy hogy mi él ilyenkor az emberben. Aki nem vágyik társra, az könnyen lehet olyan, mint amit te említettél. Sőt befele forduló is lehet, aki kevésbé érintkezik másik emberrel. De ez se mindig igaz, van ellenpélda is rengeteg.
De más a helyzett azzal, aki társa vágyik. Sőt itt is kétféle vágy jelenhet meg, de nem feltétlenül egyszere mindkettő. Az egyik a birtoklási, hogy legyen valakije. A másik pedig egy társ, akivel egy csapatban, közösségben érezheti magát. Mindkettő vágy másmilyen viselkedést vált ki az emberből.

Én igazából nemigazán szoktam következtetni ilyesmire, mert egyénenként változó. És minél inkább az általánosítás felé fordulunk, annál jobban tévedhetünk.
De jó gondolat volt ez, sőt ahogy érzem te se ragaszkodsz mereven az általánosításhoz.

Nem, ebben egyetértünk. Minden emberben ez másként játszódik le. Vannak hasonlóságok, de két azonosat nem biztos, hogy találnánk.

Olvastárok a Pacsirta című regényét Kosztolányinak? Abban nagyon jól van érzékeltetve az, hogy mennyire is jó vagy nem jó pár nélkül élni, és ez, hogyan hat ki a környezetre, ismerősök, szülőkre.
Tudom milyen egyedül lenni, mint ahogy mindenki tudja, és hiába is akarja valaki még saját maga elöl is titkolni: párkapcsoltban jobban érezzük magunk, ha más miatt már ténleg nem de azért, mert megszoktuk a másikat, bármilyen goromba is, kell az életünkben. Ez a megszokás.