Mondd meg, hogy mit szeretsz csinálni, majd mondd meg azt, hogy hogyan fogsz vele pénzt keresni!
Nem mondom, hogy ez könnyű lesz. Én is csak 10-15 év alatt találtam meg rá a választ. De csak azért, mert én néhány évvel előtte tettem fel magamban a kérdést. A kérdést, hogy mit akarok én, mi az, amit szeretek és általa pénzt is kereshetek.
Nézz szét körül. Nézd meg, hogy milyen emberek vannak itt és megfogod látni, hogy már van aki megtalálta azt, amit szeret csinálni.
Itt vagyok például én, akinek célja az, hogy egy olyan irányt és módszereket, megoldásokat mutatni az embereknek, ami révén igazán teljes életet él. Egy olyan ember vagyok, akiről nem mondják még azt, hogy kiváló és vezető tanácsadó, de az fogok lenni. És ezt azok fogják mondani, akin segítek és mélyen így érzik majd.
Vagy nézd meg Gabit, aki a hitelek kezelésében lett kiváló és hiteltanácsadó lett.
Vagy Netlektor, aki szeret helyesen írni és kijavítani a hibákat. Igaz ő nincs itt az oldalon.
De nemcsak tanácsadói szinten lehet gondolkodni.
Van aki szereti az italokat és nagyon jó koktél készítő lett egy vendéglátóban, ami akár a sajátja is lehet.
Egy olyan dolog, tevékenység, amit szeretsz csinálni, abban egy idő után olyan tökéletes leszel, hogy azt a legjobb emberek, cégek is jól megfizetik.
Azt szeretném, hogy egy pillanatra elfelejtenéd azt, hogy ki vagy, hogy milyen az anyagi helyzeted és elgondolkoznál azon, hogy mi az, amit szeretsz csinálni. Felejtsd el azt, hogy valaha is pénzt fogsz e vele keresni, népszerű, elismert leszel tőle. Itt nem számít az, hogy mit kapsz érte. Itt csak az számít, hogy mit szeretsz, mi az amiben kreatív vagy, mi az, amitől teljessé válsz. És ha megtaláltad ezt, akkor már megtaláltad azt, amivel pénzt fogsz keresni. Hogy hogyan és mennyit, az most nem számít. Mert ezek a dolgok csak attól függnek, hogy milyen színvonalon, hol és kik jelenlétében csinálod.

Én valaha óvónő, vagy fodrász szerettem volna lenni. Mindkettőhöz akkoriban érettségi kellett. Nekem nem adatott meg, hogy nappalin érettségizzek - szüleim szűkös anyagi helyzete miatt - ezért 2 évig jártam gyors- és gépíró iskolába. Végül megszerettem a gépírást és kerestem is vele. Nagyon sokféle érdekes gépelési munkát vállaltam. Filmek forgató könyvét, diploma munkákat, KGST-s anyagokat írtam, napi kb. 100 oldalt, úgy munka után, vagy közben, mert áldott főnököm megengedte, hogy ha elvégeztem a munkámat fusizzak.
Közben gyakorolhattam ami szerettem volna lenni, mert a kolleganőim frizuráját naponta készítettem el. Igy kiélhettem magam a fodrászkodásban is.
Most már nincs jövőképem, de a mai napig vállalok gépírást, ami jó ahhoz is, hogy ne menjek ki a gyakorlatból, nem utolsó sorban anyagiak is jól jönnek. A világ is megváltozott, mert egyre kevesebb igény van ilyesmire. Mindenkinek van számítógépe és aki nem nagyon engedheti meg magának, hogy megfizesse a leírást, az otthon elkészíti magának.
Azért csurran-csöppennek a jegyzőkönyv vezetések. Ezt csináltam 43 évig, de közben varrtam is a lányomnak ruhákat, nem volt gond, ha discoba ment mit vegyen fel, csak egy kis anyag kellett és már varrtam is az új cuccot.
Szeretek irogatni, egy-egy tv-beszélgetéshez kommentárt írok, verseket - de csak magamnak.
Az ember ha akar megtalálja azt a munkalehetőséget, amiben örömét is leli és még ráadásul meg is fizetik, az már nagyon jó.
Nincs okom panaszra! Egyedül a sok gyerek hiányzott az életemből, ezért mentem 20 éve iskolatitkárnak. Nagyon szerettek a gyerekek, sokszor voltam cinkostársuk, vagy én húztam ki őket a tanár haragjából. Akit kizavartak a folyosóra, az bejött hozzám én pedig nem tettem a tanárok alá, de elmagyaráztam, hogy helytelenül viselkedett. Sokszor nálam nyíltak meg a gyerekek olyan dolgokban is, amiről még az osztályfőnöke sem tudott. Megtaláltam a rossz viselkedés okát. Jó kollegáim voltak, mai napig tartom a kapcsolatot velük.
Bocs, hogy ebbe a fórumrészbe írtam ezeket, de evvel is arra utaltam, hogy mindenki gondolkodjon el mi az amit a legszívesebben csinálna és meg fogja találni benne a számítását, ha kitartó! Ma már sokkal bővebbek a lehetőségek! Új szakmák tüntek fel, amiket azelőtt nem ismertünk. Minden csak kitartás kérdése!