Na igen! Mennyi kifogás is van, hogy mért nem tudunk sporólni ...

Mikor lehet legegyszerübben sporólni?
Tény az, hogy a legegyszerübben addig lehet sporólni, amikor még a szüleink tartanak el. Ez a sporlás a sok kicsi sokra megy elküldenek a boltba, megmarad x FT; nagyi ad fagyira y Ftot. Vagy eladom a régi tankönyveimet amiket amúgy anyumék vettek meg a tavaj , vagy ügyeskedek és készítek eladásra karkötőt, nyakláncot, fülbevalót és egyéb bizsukat. Elmegyek táborba / kirándulni és a tábor kölcségei tartalmazzák az étkezést a szállást és minden egyebet + kapok költőpénzt, amit ilyen estben nem kell elkölteni. Mennyi dolog is van, amiből egy tininek pénze lehet!?
És mire költődik el ez a pénz, mert a tinik többségének ugye sosincs pénze!
Nézzünk meg átlag tinit: festett szem, szemhély, haj, köröm esetleg műköröm; új nadrág, cipő, poló; folyamatosan lebeszélt telefon egyenleg. Hát van hova elkölteni annyi pénz. De mire is jó ez? Az ég világon SEMMIRE, a bőr tönkre megy, a haj elkezd töredezni, a ruha meg csorog ki a szekrényből.
És vannak olyanok is, akik ezek mellett még eljárnak sörözni, üdítőzni ...
A társasági életre szükség van, de a költekezést meg lehet akár negyedelni is és akkor nincs olyan, hogy nem megyek egyetemre mert anyuméknak nincs pénzük.

Hogyan sporólhat egy egyetemista
Egyre nagyobb divatja van, hogy az egyetemisták dolgozi járnak.
Ez is egy olyan kor amikor még nagyban segítenek a szülők az anyagik előteremtésében még akkor is, ha azt mondják nincs pénzük.
Na hogyan is lehet egyetemistaként sporolni? Nagyon egyszerű le kell mondani a cigiről és az alkoholos italokról . És ha leülsz tanulni ösztöndíjt is kapsz. Már ha nem is dolgozol meg van a bevétel.


Felnőtként, családdal is lehet félrerakni egy bizonyos összeget
Sok családban azt veszem észre, hogy sírnak a szülők, hogy nincs pénz, nincs pénz ... hát ténleg nincs, de havonta új ruha, naponta egy doboz cigi, a gyereknek ilyen ruha, olyan napszemüveg, és már egyre kissebb korban mobil telefon.
Az ember minden esetben tud sporolni, csak el kell gondolkodni azon, hogy kell ez az új farmer nekem, vagy nem kell?


A másik dolog, kevés vízben is lehet fürdeni, mosogatásra is vannak víz sporlási tehnikák, ha nappal dolgozol este alszol, nincs nagy áramfogyasztás, a TV egy nagy agymosás, és még az áramot is eszi, ha éhes vagy akkor valami egészségessel tömd a hasad, ne holmi kakós vagy csokis kiflikkel, amiktől fél óra mulva megint éhes leszel. És ha a cipő kezd szétmenni, mosd ki, vard meg, és megint használható, tovább tart mintha megvárnád, hogy szét menjen.
Rengeteg olyan dolgot veszünk meg aminek semmi értelme!

Gondolkozz, és mérlegelj, tűzz ki magad elé egy célt és oszd be a pénzed.

A spórolásra vannak jól bevált praktikák, amit nagyanyáink "hagytak" ránk, de mára már megszűntek a régen volt, háztartási órák, pedig nem is volt hülyeség.

Sok embernek alap szemlélet módot kellene változtatnia, de a vásárlási szokásainkon és a komfort zónánkból nehezen mozdulunk ki még akkor is ha zsebbre megy.

Sokba kerül a diploma.

Havi nyolcvanezer forint – legalább ennyi kiadással kell számolniuk azoknak, akik idén kezdik meg egyetemi tanulmányaikat. A legtöbb pénzt a költségtérítéses képzések húzzák ki a szülő pénztárcájából, de az államilag finanszírozott képzésre bejutóknak is mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk.

Százötven-kétszázezer forint a féléves tandíj, tíz-tizenötezer forint a tankönyv és a fénymásolás, tízezer a kollégiumi díj, harminc-negyvenezer az albérlet – számításaink szerint legalább két-hárommillióba kerül az egyetem vagy főiskola három éve.

Nemcsak a költségtérítéses képzés tandíja jelent nagy terhet, hanem az olyan apróságok is sok pénzt elvisznek, mint a fénymásolás vagy a szórakozás

Százezertől másfél millióig terjed a költségtérítéses képzések tandíja félévenként – vagyis kétségkívül azok a hallgatók járnak a legrosszabbul anyagilag, akik lemaradnak az államilag finanszírozott férőhelyekről. A legdrágábbak az orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti és idegen nyelven folyó képzések – a borsos árú képzések listáján az első a Közép-európai Egyetem (CEU), ahol politikatudomány, filozófia vagy közgazdasági elemző szakon félévente 1 235 000 forintért tanulhatnak a hallgatók. Az általános orvosi képzések tandíja nyolcszázezer és egymillió forint között mozognak szemeszterenként: a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában 850 000 forintot, a Semmelweis Egyetemen viszont már 975 000 forintot kell fizetniük a költségtérítéses hallgatóknak.

Több mint félmillió forintba kerül az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola gazdálkodás és menedzsment, illetve pénzügy és számvitel szakja is, de a gyógyszerészeti szakokért is több mint hétszázezer forintot kell fizetni félévenként. Kevesebbért, 350 000 forintért tanulhatnak a hallgatók szobrászatot és festészetet, 420 000 forintért pedig színészetet és színházi rendezést. A bölcsész szakokért 120-130 000, a jogász képzésért pedig 160 000 forintot kérnek el félévenként az egyetemek. A legolcsóbbak a teológiai, tanítói és a szociális terület képzései: az Adventista Teológiai Főiskolán például hetvenezer forint egy szemeszter, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen pedig nyolcvanöt-kilencvenezer forint az ifjúságsegítő, illetve a csecsemő- és gyermekgondozó szak szemeszterenként.

Félévente akár tíz-húszezer forint is elmehet tankönyvekre, jegyzetekre és fénymásolásra.
A többségükben kemény fedeles, igényes kiadású könyvek egyenként négy-ötezer forintba kerülnek, ráadásul nagy részüket csak egy félévig használják. Az intézmények által kiadott füzetek már olcsóbbak, ötszáz forinttól meg lehet vásárolni ezeket. Mivel jegyzettámogatás a legtöbb intézményben már évekkel ezelőtt megszűnt, a hallgatóknak mindent saját zsebből kell finanszírozniuk.

A szülők nagy többsége valószínűleg nem kalkulálja előre a kiadások közé, de az alapképzés három, vagy az osztatlan képzés öt éve alatt akár ötvenezer forintot is elvihetnek a különeljárási díjak, a pótvizsgadíjak, és a diplomaszerzés előtt pár héttel a kredittúllépési díj is kellemetlen meglepetést okozhat a hallgatóknak. A késedelmes indexleadásért vagy beiratkozásért az intézmények általában két-háromezer forintot rónak ki a pontatlan hallgatókra. A pótvizsgák díja általában ezerötszáz-háromezer forint, de a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen például a pót ZH-kért is háromezer forintot kell fizetni.

Néhány éve már azért is fizetniük kell a hallgatóknak, ha a felvett tantárgyat nem az adott félévben végzik el – ennek összege kreditenként három-ötezer forint. És súlyos tízezrekbe kerülhet az is, ha a hallgatók a mintatantervben előírt kreditmennyiséget több mint tíz százalékkal túllépték, vagyis jóval több tantárgyat vettek föl, mint amennyit előírt a szakjuk.

Akit anyagilag nem tudnak támogatni a szülei, annak marad a diákmunka, a diákhitel, az ösztöndíj és a szociális támogatás. Ez utóbbinak összegét 2007 óta aszerint állapítják meg, beletartozik-e a hallgató a kétféle rászorultsági csoport egyikébe: a fogyatékossággal élők, a nagycsaládosok vagy az árvák például havi 23 800 forintot kapnak, a hátrányos helyzetűeknek és a félárváknak pedig havi 11 900 forint jár. Azok is pályázhatnak, akik egyik csoportba sem tartoznak, de köztük csak a megmaradt, szociális juttatásokra fordítható összegeket oszthatják szét az egyetemek.

Az ösztöndíj összege havonta minimum hatezer forint, a tanulmányi eredmény, a felvett kreditek száma és az azonos szakon tanulók eredményei szerint számítják ki az intézmények – ösztöndíjban azonban csak az államilag finanszírozott képzésre járók maximum fele részesülhet. Felső határt nem szabad egyetlen felsőoktatási rendelet sem, így – ugyan ritkán – előfordulhat, hogy egy hallgató akár harminc-negyvenezer forintot is hazavisz havonta.

Ezt az összeget egészítheti ki a diákmunkával keresett pénz és a diákhitel: diákmunkával óránként öt-hatszáz forintot, nyelvszakosként, nyelvórákat tartva azonban akár ezerötszáz-háromezer forintot is kereshetnek a hallgatók. A diákhitel igényelhető havi összege pedig tizenötezertől ötvenezer forintig terjedhet – ötvenezret azonban csak azok igényelhetnek, akik költségtérítéses képzésre járnak.

No szóval! Nem vagyok tisztában a forintal, de nállunk sokkal egyszerübben ki tudják fizetni azok az egyetemeket, akik valóban akarják.
Azok akik pótvizsgások, vagy halasztanak, vagy mulasztanak azok szerintem megérdemlik.
A másik dolog, ismerek olyan lányt aki két egyetemet végez egyszerre nappalin. 20 éves (kb) és 8 órát dolgozik, tehát nem diákmunka, hanem mint rendes felnőtt ember üll a fenekén.
én úgy gondolom, hogy bármekkorák is az árak, az aki valóban akarja az meg tudja csinálni.

Egyetértek, hogy ha akarsz valamit akkor meg fogod találni a megoldást, ha más nem ösztöndíjjal, de ahhoz meg tanulni kell.

De azért egy gyermeket egyetemre küldeni nem kevés pénz ez nálatok sem, pláne ha távol az otthonától kell tanuljon. Kollégiumi ellátás az pénzbe kerül, és sok szülő nincs rá felkészülve arra, hogy mi lesz ha a gyermeke egyetemre szeretne menni. Érdemes rajta elgondolkozni és idejében tehetsz érte, hogy ne akkor kelljen kapkodni.

Tulajdonképpen ha valaki akarunk lenni, akkor tanulnunk is kell. Ha nincs vagyonod tanulj, hogy megadhasd a gyerekednek azt, amit lehet, hogy Te nem kaptál meg.